Nana Rose temetése kevésbé tűnt búcsúnak egy szeretett nagymamámtól, inkább egy újabb színpadnak anyám előadásának.
Hideg szitálás hullott a temetőre, és a talaj puhává és sárossá vált. Hátul álltam egy egyszerű fekete esernyő alatt, egy régi gyapjúkabátban, amit évekkel ezelőtt vettem. Innen néztem anyámat, Lindát, aki az első sorban ült, fekete szőrme kabátban, ami valószínűleg többe került, mint az első autóm. Megkente magát
szemei, amelyekben nem voltak könnyek, és titokban oldalra pillantott, hogy a város fontos emberei észrevegyék a gyászát.
Apám, Robert, bosszúsan állt mellette. Néhány percenként
