rápillantott az órájára, valószínűleg számolva az időt a fogadásig és a nyitott bárig. Számára Nana Rose teher volt élete alatt, most, hogy már nem volt ott, egy lehetőség. Három éve nem látogatták meg őt az idősotthonban, és mindig “szakmai kötelezettségei” vagy “érzelmi kötelezettségei” voltak.
Teher” kifogásként.
De hiányoztak nekem.
A fájdalom nehezen nyomta a mellkasomat. Kihagytam a szombati sakkmeccseinket a konzervatóriumban. Hiányzott az éles humora, a háborús történetei, és az, ahogy megszorította a kezem, amikor a szüleim gonosz megjegyzéseket tettek a döntéseimről.
“Jobb helyen van,” jelentette
