Az egyetlen szó elég volt, és megértettem. Hangja vékony és feszült volt, halk, mintha attól félnél, hogy a szomszéd asztalnál ülők meghallhatnak.
“Anya, mi történik?”
“Úgy hiszem… Azt hiszem, valami nincs rendben.”
Elakadt a lélegzetem. “Mondj el mindent.”
Reszkető lélegzetet vett. “Karen nővérei jöttek először. Azt mondták, hogy az egyiküknek sürgősségi helyzete volt, és telefonálnia kellett. Aztán Karen felállt, és azt mondta, gyorsan telefonálnia kell. Azt mondta, mindjárt visszajön.”
