gonosznak nevezni, csak jól elhelyezett kis gúnyolódások.
“Az anyád olyan pragmatikus.”
“Azt hiszem, nem
mindenki fontosnak tartja a szép dolgokat.”
“Ő aranyos. Nagyon … könnyű.”
Minden alkalommal a barátom, Daniel megszorította a kezem, és motyogta: “Nem gondolja komolyan.”
És minden alkalommal hagytam, hogy meggyőzzék.
Szóval amikor Karen felajánlotta, hogy vacsorát fog szervezni, azt mondtam magamnak, hogy igazságtalan vagyok. Az emberek változnak. Talán ez volt a békeajánlatuk.
A rezervátum hét főre szólt.
Harmadik rész: A hívás
Negyed kilenckor felvillant a mobilom.
