A szüleim azt mondták a nagymamának, hogy ebédelni fognak vele. Három órával később egy idősotthon hívott.

Az adminisztrátor habozott.

“Azt mondták, még ki kell venniük néhány papírt az autójukból. Sosem jöttek vissza.”

Felhívtam apámat, Arthurt.

Közvetlenül a hangpostára.

Aztán anyám, Wendy.

Ugyanaz.

190 mérföldet vezettem, mindkét kezemmel szorosan a kormány köré fonva.

Amikor megérkeztem, a nagymama egyetlen barna bőrönd mellett ült és egy gyógyszeres bevásárlótáskával.

Még mindig a templomi kabátját viselte, pedig az a hallban volt