ahogy felszállok egy buszra.
Rám nézett, és mosolygott, mintha várt volna rám.
“Szia, Nancy,” mondta halkan.
Néhány másodpercig nem tudtam beszélni.
Az ágya mellett álltam, és a kezemben egy vérnyomás-bilincset tartottam, mintha
Az egész életem követett ebbe a kórházi szobába.
“Thomas,” suttogtam végül. “Úristen. Thomas.”
Aznap után találtam okot, hogy minden műszakban meglátogassam a szobájában.
Néha ellenőriztem a gyógyszereit.
További információk a következő oldalon
Néha vizet hoztam neki.
Néha csak leültem mellé, miután teljesítettem a kötelességeimet.
Thomas azt mondta, hogy soha nem házasodott meg.
Bevallottam, hogy
