beléptem, és rápillantottam a térképre.
Már az első név is elfogta a lélegzetem.
Thomas.
Aztán láttam a vezetéknevet alatta.
A kezem szorosabban markolta a fájlt.
Nem lehetett ő.
Százaknak kellett lennie ezzel a néven.
De amikor a betegre emeltem a tekintetemet az ágyban fekvő betegre, azonnal felismertem.
Ötvenhat év telt el, de nem törölték el azt az arcot, amire emlékeztem.
Thomas most vékonyabb volt.
Bőre sápadt volt, és egy betegség mély árnyékokat hagyott a szeme alatt.
De még mindig ugyanazok a szemek voltak, amik évekkel ezelőtt néztek,
