bíró. “Válaszold.”
Apám lenyelte.
“Adósságaim vannak. Mindenkinek adóssága van.”
“Van egy második jelzáloghiteled, ami nem történ?”
“Én… talán.”
“És tudott Nana Rose ezekről az adósságokról?”
“Nem tudom.”
“Igen,” mondtam. “Mert elmondtam neki, miután egy adósságbehajtó cég felhívta, és rád kérdezett.”
Közelebb léptem.
“Ő adta nekem a
Hagyatékom, mert megcsaltam őt. Azért hagyta rám, mert meg akarta védeni tőled. Tudta, hogy ha megkapod, eltűnik egy kaszinóasztalnál.”
Apám körbenézett a tárgyalóteremben, és végül lehajtotta a fejét.
“Szükségünk volt a pénzre,” suttogta. “
