jöttem.
Nem dobtam gránátot az arcába.
Csak megfordultam, és elhagytam a kórházat remegő lábakkal.
A parkolóban ültem az autóban.
Hostrettoda kormánya volt, amíg az ujjaim fájni nem kezdtek.
És halkan mondtam:
A következő oldalon folytatódhat: “Vége.”
Aznap este nem mentem vele.
Van mentőm
.
Amikor hazaért, dühösen nézett rám a hordágyról.
“Hol voltál?” Vártam rád.
“Elfoglalt.”
Elkomorodott.
“Elhoztad a kenyeremet magaddal?”
Megnéztem.
Öt év után először igazán
