ruhái ernyedten lógtak vékony alakján, és vastag, kötött sapkát viselt a perzselő nyári napfény alatt. Ott térdelt, és óvatosan felvette a törött tányér szilánkjait remegő ujjaival.
Egyáltalán nem nézett ki arra a ragyogó nőre, akitől négy évvel ezelőtt búcsút vett.
Mielőtt felfoghatta volna, mit lát, Brenda hangos hangja dörgött a hátsó ablakon.
“Ez a teljesen kopasz nő még a csúnya arcát sem szabadna kint mutatni, amikor fontos vendégeink vannak!” Brenda kiáltotta, hangjában rosszindulat és arrogancia csepegett.
Ezek a szavak jobban megérintették Austint, mint bármi, amit harci kiképzése alatt
