érintetlen, szinte olyan kiállítótér, ahol valójában senki sem élt.
Egy rövid, átgondolatlan pillanatra Austin hatalmas büszkeséget érzett.
Határozottan hitt abban, hogy az évek távolléte valami értelmeset hozott azoknak, akiket szerettek.
Aztán befordult a sarokon a elhanyagolt, sáros udvar felé.
Ekkor a kép összetört.
A ház gyönyörű homlokzata mögött meglátta Chloe-t, aki kínosan térdelt egy koszos mosdó mellett. Valaha egészséges teste fájdalmasan lesoványodott,
