szélét.
“Amikor az apád meghalt, elhagyatottnak éreztem magam. Aztán elkezdtél mindent elintézni. Számlák. Kézművesek. Biztosítás. Szükségem volt rád. És utáltam, hogy szükségem van rád.”
Ránéztem.
Ez volt az első igazán őszinte szó évek óta, amit a kapcsolatunkról mondott.
“Szóval megbüntettél azért, mert segítettem?”
“Azt hiszem, igen.”
Zavarban volt.
“Nem vagyok rá büszke.”
Nem vigasztaltam rögtön.
Ez nem az én felelősségem volt.
“Én is másként bántam Ryannel.”
“Igen.”
“Ő magamra emlékeztet.”
“Ez sok mindent megmagyaráz.”
Majdnem mosolygott.
Aztán megint meglepett.
“Mondtam neki, hogy megváltoztatom a végemet.”
Letettem a poharamat.
“Ez nem
