nevettem. “Ne emlékeztess erre.”
Mosolygott, de nem engedte el a fűnyíró szorítását.
“Komolyan, hadd segítsek,” mondtam, közelebb lépve. “Nem kellene itt lenniük ebben a hőségben.”
Elkomorította a szemöldökét. “Ez túl sok neked, drágám. Pihenned kellene, nem az öregasszonyoknak nyírni a füvet.”
Megrándultam
a hónaljokkal. “A pihenés túlértékelt. Nekem is szükségem van a figyelemelterelésre.”
“Gondok otthon?”
Megálltam, majd megráztam a fejem, és erőltetett mosolyogtam. “Semmi, amit ne tudnék kezelni.”
Nyúltam a fűnyíróért. Ezúttal elengedte, és hálás sóhajjal lesüllyedt a tornác lépcsőjére.
“Köszönöm, Ariel. Megmentetted az
