rég megtanulta elviselni a megaláztatást anélkül, hogy megmutatná, mennyire fáj neki.
Tizennégy év a könkénység kegyelmére bízva
Clara szülei tizennégy éve haltak meg. Azóta Marianne és férje, Victor gondozására bízták. Legalábbis kívülről így nézett ki.
Valójában Clara egy raktárban aludt az ő boltjuk felett, ami az övék volt. Napi tizenkét órát dolgozott fizetés nélkül, és szinte minden nap ugyanazt a mondatot kellett hallgatnia:
“A jótékonyságnak vannak határai.”
Közben unokatestvére, Brooke ékszereket hordott,
amely egykor Clara anyjáé volt, és saját örökségként adta
