gála estére lennének. Anyám Chanelt viselt, apám pedig szabásra szabott olasz öltönyt. Mellettük állt Mr. Sterling, egy ügyvéd, aki híres reklámplakátjairól és brutális bírósági taktikáiról.
A tárgyalóterem ajtaja mellett láttak
ülj le.
“Még mindig megállapotkozhattok,” mondta apám önelégült mosollyal. “Adj nyolcvan százalékot. A többit tartsd meg kis kártérítésként az állítólagos gondozásért. Visszavetjük a csalás elleni panaszt. Különben tönkretesszünk ott.”
“Jól vagyok, köszönöm,” mondtam.
Mr. Sterling előrelépett, és rám nézett.
“Vance kisasszony, hallottam, hogy nincs ügyvédje. Egy ilyen örökösségi ügyben magad képviselni borzalmas ötlet. Súlyosan megverlek
