őt. Rám bízta, mert tudta, elég erős vagyok ahhoz, hogy helyesen cselekedjek vele. Tudta, hogy nem fogom szőrmekabátokra vagy szerencsejátékra pazarolni. Tudta, hogy bölcsen fogom használni.
Valami erőteljes.
Valami jót.
Kint a délutáni nap ragyogott. Felvettem a napszemüvegem, és elindultam a fekete limuzin felé, amely az út szélén várt.
“Repülőtér, őrnagy?” kérdezte a sofőr.
“Igen,” mondtam, és becsúsztam a hátsó ülésre. “Repülőjegyet kell szereznem. Németország.”
Egy új ügy várt Stuttgartban. Egy csalós hálózat fiatal besoronákat célzott meg.
Én voltam a főügyész.
Amikor az
