Öt év bénulás után hallottam, ahogy nevet, és azt mondja, hogy “szabad ápolónő” vagyok. Aznap nem sikítottam…

vagyok a férjed. Beteg vagyok.”

 

“Nem vagy beteg a nyelveddel.”

 

Átadtam neki egy papírt.

 

“Megvan ez

Meghatalmazást nem írtak alá.”

 

 

A papírra meredt.

 

Még csak egy szemét sem pislogott.

 

Ekkor jöttem rá, hogy nem csak ezt tudom.

 

Ő rendelte meg.

 

“A te védelmedre volt,” mondta.

 

 

“Megvédett engem az aláíráshamisításom?”

 

“Nem értették a jogi szempontokat.”

 

“Nem. Imádkoztál, hogy soha ne értsem meg.”

 

Az ajtó kopogás nélkül nyílt ki.

 

Tomás szokás szerint bejött, sapkával, drága teniszcipővel és