közeledtem.
A kerekesszék az ablak közelében volt. A szoba pelenka illata volt.
Tiszta, fertőtlenítő és zöldségleves. A tévé néma volt, és egy vetélkedőt sugárzott, amelyben mindenki tapsolt, mintha az élet igazságos lenne.
“Brenda, fang
Csak ne kezdj a drámával.”
Nevettem.
Egy kis nevetés.
Lásd a következő oldalon folytatást
Meghalt.
“Öt éve tisztítod a tested, és még mindig azt hiszed, hogy a fájdalmam dráma.”
Az arckifejezése megváltozott.
“Úgy döntöttél, maradsz.”
“Igen. És ma úgy döntöttem, hogy befejezem
