Öt év bénulás után hallottam, ahogy nevet, és azt mondja, hogy “szabad ápolónő” vagyok. Aznap nem sikítottam…

hazajöttem.

 

Esteban a nappaliban beszélgetett Tomással telefonon.

 

Nem hallotta, ahogy bejöttem.

 

“Ne aggódj,” mondta. “Amint elmegyek, kiveszem őket. A ház a tiéd.”

 

Mögötte álltam.

 

És öt év után először nem tettem meg.

 

Békét éreztem.

 

I

Kikapcsoltam a konyhában zajzó turmixgépet.

 

Esteban megfordult.

 

Mosolya eltűnt.

 

“Mióta vagy ott?”

 

 

2. RÉSZ

 

—A “amíg szükségem van rá.”

 

Esteban blieb regungslos.

 

Még mindig a füléhez tartotta a telefont. A vonal másik végén Tomás megkérdezte:

 

“Apa?” Mi történt?

 

&