mondta, elfordítottam a tekintetem.
Tim pénteken hívott.
“Nem kell hétköznap jönnöd. Ez tiszta munkaidő. Ne bonyolítsd meg a dolgokat.”
“Egyedül van.”
“Demenciája van. Amint elmész, elfelejtél.”
Szorosabban szorítottam a telefont.
“Talán.” De emlékszik rám, amikor ott vagyok.
Letette a telefont.
A hetek hónapokká váltak. Kihagytam az ebédszünetet, hogy átmenjek az autón
hogy áthajtsanak a városon. Olvastam Rosie-t az újságból. A kezét masszíroztam, amikor fájtak az ízületei.
Egy délután odahajolt hozzám. A szemei fényesebben ragyogtak, mint valaha.
“Jó ember vagy,
