elfelejtette azt a pillanatot. Talán egyszerűen nem jelentett neki sokat.
Nekem más volt.
Kb. egy hónappal később beléptem egy másik boltba. Nagyobb. Heller. Tele emberekkel. Nem jutott eszembe semmi különleges, csak bevásároltam.
Aztán megláttam őt.
Eleinte nem ismertem fel azonnal. Egy pénztár mögött állt
és munkaegyenruhát viselt. A hozzáállása megváltozott. Nyugodtabbnak tűnt. Biztonságosabb. Valami stabilabbé vált benne.
Aztán felnézett.
És hirtelen megjelent az az őszinte mosoly az arcán.
Nem udvarias.
Nem játszott.
Tényleg.
Egy pillanatra kilépett a pénztár mögül.
“Emlékszem rád,” mondta.
Hangja még mindig lágy volt, de
