teltek meg a szemei.
“Köszönöm,” suttogta halkan.
Hangja kissé megremegett, miközben még közelebb húzta a babáját. Láttad, hogy a vállán lévő teher nem tűnt el. De egy rövid pillanatra úgy tűnt, hogy levegőhöz jutott.
Mögöttem éreztem a férjem néma elutasítását.
Nem beszélt tovább róla. Nem csinált nagy felhajtást. De tudtam, hogy valószínűleg feleslegesnek tartja a tetteimet.
Én viszont egy pillanatig sem kételkedtem benne.
Nem éreztem kockázatnak,
egyszerűen helyesnek tűnt.
Nem sokkal később elhagytuk a boltot, és az élet a szokásos módon ment tovább. Teltek a napok. A találkozók felhalmoztak. A
Egy fiatal anyának segítettem egy boltban – ami egy hónappal később történt, meglepett.
