Túl sokat kerestem.”
Értettem, mit kérdez.
“Mikor?”
“Vasárnap?”
Danielre néztem, aki a kanapén olvasott.
Felnézett.
Az ajkaimmal formáltam: Anya.
Megrándult
és a döntést rám hagyta.
“Vasárnap jó.”
Az új otthonuk kisebb volt, mint amire számítottam.
Nem lehangoló.
Egyszerűen kisebb.
Tiszta.
Csend.
Megfizethető.
Vezetett túrát vezetett.
“Ez a szoba az enyém. A másik a vendégeknek szól. Hátul van egy kis terasz.”
“Szép.”
“Hiányzik a régi konyha.”
“Ebben biztos vagyok.”
“De ezt könnyebb megtisztítani.”
Egy kerekasztalnál ettünk az ablak mellett.
Nincs virág.
Nincs közönség.
Nem, Ryan.
A vacsora közepén Mama letette
