mire gondolok.”
“Nem, Ryan. Én nem csinálom ezt.”
A tárgyaló ablakához sétált.
“Ez a család mindig törődött egymással.”
Majdnem nevettem.
Ehelyett kinyitottam a laptopomat.
“Beszélni akarsz arról, hogyan tudnánk egymásról gondoskodni?”
“Emily –”
“Nem. Ülj le.”
Talán a hangnemem miatt volt.
Talán azért, mert az irodámban voltunk, ahol nem zavarhatott meg, és nem várhatta, hogy mindenki más csendben maradjon.
Valamiért leült.
Az asztal nyitva maradt.
Ryan ránézett.
“Mi ez?”
“Amit az elmúlt tizenkét hónapban anyámért fizettem.”
Megvizsgálta a teljes számot.
Felhúzta a szemöldökét.
“Ez nem lehet
