első találkozásunk valami különleges lenne.”
Aztán egy kedden felhívott, és a hangja olyan édes és tiszta volt, hogy minden izomom megfeszült.
“A nővéreimmel nagyon örülnénk, ha meghívnánk az anyádat vacsorára,” mondta. “Remek bemutatkozás.” Stílus. Ez a mi kárunkon van.”
Aztán említette az éttermet, én pedig elhallgattam.
Ismertem a boltot. Mindenki ismerte őt. Ez az egyik olyan étterem volt, amit inkább fényképeztél, mint lefotóztál
Nagyon élveztem: fehér terítők, gyertyák, apró adagok és olyan hosszú borlistá, hogy szükséged volt egy tartalomjegyzékre.
Anyámnak nem tetszett volna.
