hét, ha úgy dönt, hogy ennyit vár.”

További információk a következő oldalon

 

Lágyan mosolygott, egy 

 

 

 

Nosztalgia csillogott a szemében. “Emlékszem arra az alkalomra. Walterem annyira ideges volt, hogy egy hónappal korábban összepakolta a kórházi táskát.” Keze enyhén remegett, miközben kortyolta az italát.

“Jó embernek hangzik.”

“Ó, igen, Ariel. Magányos elveszíteni azt, aki a saját történeteidre emlékszik.” Elhallgatott, majd felém fordult. “Ki áll melletted, Ariel?”

 

Az utcára bámultam, és visszatartottam a könnyeket. Az exem, Lee, elhagyott, amikor elmondtam neki a terhességemről. És ma reggel jött a