A szomszédban lévő 82 éves özvegy számára nyírtam a füvet – másnap reggel egy seriff felébresztett egy kéréssel, amitől a vérem megfagyott az ereiben

volna körülöttem.

Amikor ismét csend lett a verandán, szétterítettem a bizonyítványt és a levelét az ölemre. A lányom megrúgott, én pedig védelmezően ráhelyeztem a kezem.

 

“Köszönöm, Mrs. Higgins,” suttogtam az estére. “Átadom tovább. Ez egy ígéret.”

Egy meleg szellő susogtatta a leveleket felettem. Könnyeim között mosolyogtam 

 

és a hasamra nézett.

“Sikerült,” suttogtam. “Itthon vagyunk, drágám. És most már tudom a neved.”

Mabel.