meghallották.
Egy olyan időszakban, amikor a popzene gyorsan fejlődött, Christie valami szokatlant hozott a színtérre: egy vokális stílust, amely az érzelmi intenzitást a technikai kontrollral ötvözte, a gyengéd, romantikus frázisoktól az erőteljes, szinte színházi magasságokig lépve.
Az éneke nem volt passzív. Olyan kifejező volt, hogy a hallgatók úgy érezték, minden dal személyes történetet mesél el.
Az 1960-as években rádióban hallani felejthetetlen élményt jelentett. Hangja olyan tiszta volt, hogy átszűrődött a telített zenei színtér zaján, ahol
Folyamatosan jelentek meg új művészek, és a figyelemért folyó verseny heves
