vannak. Zárt ajtók mögött ATM-nek hívtak, mert féltek a veszteségtől.
Valami bennem nem tört meg. Az könnyebb lett volna. Ehelyett valami hidegebb terjedt el.
Lauren visszament a konyhába, és megtörölte a kezét egy tetapöllővel. “Ki ír nekem állandóan?” – kérdezte.
Elfordítottam a képernyőt, mielőtt olvashatta volna az arckifejezésemet. “Valószínűleg iskolai felszerelés,” mondtam, és visszaadtam neki.
Röviden rám nézett. “Jól vagy?”
Mosolyogtam. Még a makaronit is megkevertem. “Igen. Csak fáradt vagyok.”
További információk a következő oldalon
