Ă©lĆk sokkal többet öregszenek. đâ
đ§ A legĂ©rdekesebb benne
Ez nem azt jelenti, hogy az utazĂł szĂĄmĂĄra az idĆ âmegĂĄllâ. Ć maga normĂĄlisan Ă©rzĂ©keli az idĆ mĂșlĂĄsĂĄt: a szĂve dobog, öregszik, gondolkodik Ă©s Ă©l.
A kĂŒlönbsĂ©g akkor vĂĄlik nyilvĂĄnvalĂłvĂĄ, amikor Ășjra talĂĄlkozik a Földön maradt emberekkel.
EzĂ©rt nevezik ezt nĂ©ha a âjövĆbe utazĂĄsâ egyik elmĂ©leti formĂĄjĂĄnak.
đ Te vĂĄllalnĂĄl egy ilyen utazĂĄst, ha tudnĂĄd, hogy amikor visszatĂ©rsz, a barĂĄtaid Ă©s a csalĂĄdod Ă©vtizedekkel idĆsebbek lehetnek nĂĄlad? đł