nedves tárolóhelyiségben, a mosdó közelében.
Nem volt igazi hálószoba.
Ez egy hideg, koszos raktár volt, tele poros kartondobozokkal és régi kerti szerszámokkal.
Lassan leült mellém a kemény padlóra, idegesen körbenézett, hogy megbizonyosodjon róla, kettesben vagyunk, és kihúzta a laza pamut blúzát.
Ekkor láttam egy hosszú, piros sebhelyet egy sebtéti biopsziából, ami végighúzódott a mellkasán.
“Előrehaladott harmadik stádiumú rákom van, Austin,” suttogta halkan, gyenge hangja megtört, miközben könnyek töltötték meg a besült szemeit. “A regionális klinika orvosai majdnem öt hónapja fedezték fel a nagy daganatot.”
Minden elképzelésem a szerető családomról összeomlott
