vasárnap penész lesz,” mondta.
Egy csipet sót tett hozzá, és talán néhány összetört körömvirág szirmot a tészta színéhez, vagy gyógynövényeket adott egy különleges alkalomra.
A gyerekek voltak az alvezetők (más választásuk nem volt). Többször is
becsaptak. Biztosan tétlennek tűntem, gondolom. “Vedd ezt a palettát, és segíts dolgozni ezzel a vajjal,” mondta, miközben úgy nyújtotta át a tekercset, mintha családi örökség lenne.
Hátra-hátra ringattam, káromkodva a fogaim között, de titokban imádtam. Furcsán kielégítő volt. Olyan, mint a játéktésza, de ehető. És ez a feladat egy jó étkezéssel ért véget.
A szagokat?
