mielőtt megfordult.
“Nyugtalan éjszaka, Chels. Aludj tovább.”
Azon a kedden, miután láttam, hogy a kórházi igazolványával a zsebében sétál, úgy döntöttem, meglepem.
Összepakoltam a kedvenc ebédjét, hozzáadtam az almás pitét, betettem a cetlit, és elindultam a kórházba, elképzelve, mennyire boldog lenne, ha láthat.
Ehelyett Arnoldot majdnem könnyek között találtam.
“Hol van Ben?” kérdeztem.
Arnold habozott.
“Chelsea, beszélned kéne vele.”
“Ez az, amit én is tervezek. Hol van? Nem a műtőben?”
A folyosóra mutatott.
Elmentem, mielőtt bármit mondhatott volna.
Ben irodájának ajtaja résnyire nyitva volt.
Feltettem.
Az asztalán nyitott mappa volt.
