Max reggelizett Camillával a napseron, és gúnyolta a sajtó címlapjait, amiket manipulált. “Hamarosan odajön majd, és követeli a végkielégítést,” nevetett Max.
Hirtelen a bejárati ajtók könyörögtek. Nem Isabella volt az, aki kegyelmet kért. Arthur Rossini volt az, akit négy vállalati jogász és a megyei seriff kísérte.
“Ki képzeled magadnak, hogy csak most beronttál ide?” Max kiáltott és felállt.
Arthur, egy 83 éves
Egy sas szemű férfi egy borítékot dobott az asztalra, felborítva Camilla narancslevét. “Én vagyok ennek a háznak a tulajdonosa, fiú. És te egy nemteljesítő bérlő vagy, aki
