hét távol tőle,
mindent elveszíteni.
De Richard kedves volt hozzám.
Barátságosabb, mint vártam.
Emlékezett, hogy kávét ivott. Ő észrevette, amikor fáradt. Meghallgatott, amikor beszéltem, még ha az sem számított, amit mondtam.
És egy ponton, kínos és szinte kínos módon, abbahagytam a színlekedést, mintha nem érdekelne.
Nagyon szerettem őt.
Ezután Richard megbetegedett.
Minden ijesztően gyorsan történt.
Hat héttel a diagnózis után a temetésén voltam.
A gyerekei úgy álltak előttem, mintha személyesen vettem volna el tőlük az apjukat.
Rebecca alig nézett
