nbsp;
számtalan reggeliasztalnál ült, és halkan dúdolt magában, miközben a körülötte lévő családok elfoglaltak voltak. A pirító gondos megfigyelést követelt: nézted, ahogy a fűtővezetékek vörösen izzanak, szabad szemmel megítélted a barnás mértékét, és végül kézzel forgattad a kenyeret pontosan a megfelelő pillanatban. Ez egy kínos, tökéletlen és furcsán ismerős eszköz volt – egy kis napi rituálé, amely összekötötte az új áramot a hétköznapi reggelgel.
