Anyám és az ikertestvérem 19 évesen kirúgtak – 12 évvel később eljöttek, és megkérdezték, hogy beköltözzenek-e a birtokomba.

Időben fizette a lakbért, gondoskodott róla, hogy legyen elég étel a hűtőben, és gondoskodott

Teljesen biztos voltam benne, hogy a külvilágnak nincs nyilvánvaló oka arra, hogy beleavatkozzon a házunkba. Ez volt az ő különleges ajándéka. Egy olyan háztartást alkotott, amely az utcáról teljesen normálisnak tűnt, és belülről gondosan strukturáltnak tűnt.

 

Sosem voltam éhes. Senki sem ütött meg még soha. Volt egy füzetem, egy téli kabátom, és egy anyukám, aki minden iskolai kirándulási papírt időben aláírt. De gyerekkorom minden egyes napja megmutatta, hogy az élet könnyebb, ha kevesebbre van szükségem.