régit, amelynek cipzárja mindig félig volt beragadva. Táncórákat vett, mert nyitott és kifejező volt.
Vettem magamnak egy könyvtári kártyát, mert állítólag boldogabb voltam egyedül, mint ha
A hallgatásom valaha is igazán preferenciám lett volna, nem csupán túlélési stratégia.
A születésnapjainkon Mallerie választotta ki a tortát, az éttermet, a filmet és az egész vendéglistát. Anyám azt mondta, szerencsés vagyok, mert nem kellett semmit sem terveznem magamnak.
Amikor rokonok jöttek látogatóba, Mallerie Diane mellé ült, és mesélt történeteket, amiben mindig én voltam a furcsa ikertestvér, a komoly, a nehéz,
