nbsp;
Aztán Diane kimondta azt a mondatot, amit nyilván utolsónak tartott: “Tudod, milyen ez
Olyan, mintha nincs kényelmes hely az alváshoz. Te legyél az utolsó, aki megtagadja a menedéket a saját családodtól.”
A szavak úgy hatoltak belém, mint egy penge, amelyet tizenkét teljes év alatt lassan éleztek. “Emlékszel erre?” kérdeztem.
Diane pislogott. “Persze, emlékszem, milyen nehéz volt az az idő mindenkinek.”
Mindenkinek. Nem annak a tizenkilencéves lánynak, aki bolhapiac bódéi mögött alszik. Nem annak a lánynak, aki benzinkút vécéjében mosja a haját. Nem a lánynak, akinek néznie
