kilencszáz dollár rejtőzött el.
Az első éjszakámon ott szobáról szobára jártam, fel- és lekapcsolva a lámpákat, egyszerűen csak azért, mert tudtam. Senki sem vádolt azzal, hogy áramot pazarolok. Senki sem mondta, hogy egy szoba valakié van, akinek jobban szüksége van rá, mint nekem. Senki sem állt az ajtóban, és nem éreztetett velem vendégnek az életemben.
Aznap éjjel nyolc órán át zavartalanul aludtam. Aztán először értettem meg
Néha ez a béke szinte gyanúsnak tűnhet, amikor a káosz közepén nőttél fel.
De azért gyakoroltam. Zöldre festettem a konyhát. A
