velem. Diane megállt,
hogy úgy tegyen, mintha igazságos akarna lenni.
Elaine nagymama temetésén Mallerie anyánk mellényébe sírt, mintha ő lett volna az unokája, aki minden szombat reggel a konyhaasztalnál ült. Diane megsimogatta a hátát, és mindenkinek elmondta, mennyire érzékeny a szegény lánya. Fél méterre álltam anélkül, hogy cseppet hullottam volna, mert azon a napon olyan mély volt a gyászom, hogy a könnyek nem értek hozzá. Anyám úgy nézett a száraz arcomra, mintha a csendem csak egy
További személyes kudarcom a részemről.
Ekkor értettem meg először valamit, ami évekkel
