döntöttek, hogy gyermekeik lesznek.”
“De ez nem jelenti azt, hogy könnyű lett volna.”
“Sosem állítottam, hogy így lenne.”
“Fogalmad sincs, mit adtam fel.”
“És van is
az.”
“Volt?”
“A számlá.”
Elkomorította a szemöldökét.
“Milyen bankjegy?”
“Az a láthatatlan számlá, amit egész életemben adtál nekem.”
Megrázta a fejét.
“Megváltoztál.”
“Igen.”
“Nem tudom, ki ültette ezeket az ötleteket a fejedbe. Valószínűleg Daniel.”
Majdnem nevetnem kellett.
Daniel nyolc éve a család tagja volt, és valahogy minden határért felelőssé vált, amit valaha húztam.
“Daniel nem kényszerített, hogy lemondjam.”
“Lemondták az egészségbiztosításomat.”
“Nem. Már
