oldalon
Anyám arca sápadt volt, a dizájner táskája remegő kezei között volt, mintha szellemet látott volna.
Mögötte apám a járda mellett állt, vállai lelógtak, feje lehajtott.
Nem azért jöttek, hogy gratuláljanak.
Azért találtak meg, mert összeomlott a világuk.
“Maya…” anyám remegő hangon lélegzett, miközben kétségbeesetten lépett előre. Hála Istennek, hogy megtaláltunk. Szükségünk van a segítségedre. Minden eltűnt.”
Nem hátráltam meg, és nem hívtam be őket.
A ajtókeretnek dőltem, keresztbe tettem a karjaim, és hagytam, hogy a hűvös szellő végigsöpört a verandán.
“Biztosan rossz címet hoztál,” mondtam nyugodtan. “Azok,
