A szomszédban lévő 82 éves özvegy számára nyírtam a füvet – másnap reggel egy seriff felébresztett egy kéréssel, amitől a vérem megfagyott az ereiben

Bólintott a boríték irányába. “Nyissunk ki együtt.”

Remegtek, amikor kinyitottam. Papírok csúsztak ki – hivatalos dokumentumok, a tulajdoni tulajdon – és egy összehajtott papírdarab, amin az én nevem volt. Átadtam Holtnak, miközben a könnyek ellenére nem láttam semmit.

“Szabad?” kérdezte halkan.

Bólintottam.

Óvatosan kinyitotta, levette a kalapját, és enyhén felém fordult, lehalkította a hangját.

“Általában nem én vagyok az, aki