Egy olyan korban, amely megszállottja az örök ifjúságnak, a boldog öregkorról beszélni szinte forradalmi lehet. Azonban több mint kétezer évvel ezelőtt a kínai filozófus Konfuciusz mélyen elgondolkodott az öregedésről, a bölcsességről és az élet értelméről.
Konfuciusz számára az öregkor nem dekadencia volt, hanem a csúcspont. Nem veszteség volt, hanem szintézis. Tanításaiban, amelyeket tanítványai az Analektokban gyűjtöttek össze, olyan elveket hagytak magukra, amelyek messze nem a múlthoz tartoznak, meglepően jelen vannak.
Ez a négy oszlop megváltoztathatja életünk utolsó éveiben.
1. Az erény ápolása az elismerés előtt
Konfuciusz ragaszkodott a ren (jóindulat,
