Hetvenhárom évesen visszatértem abba a városba, amit tizenhét évesen hagytam el. Az épületek megváltoztak, a boltoknak más nevük volt, és sok ismerős arc tűnt el.
És mégis, valahogy az utcák még mindig emlékeztek rám.
A nyugdíjam nem volt elég a növekvő bérleti díj és a működési költségek fedezésére, ezért elővettem a régi ápolói jelvényemet a fiókból, vettem egy új egyenruhát, és visszatértem a helyi kórházba dolgozni.
Ez ugyanaz a szakma volt, ahonnan évekkel korábban nyugdíjba vonultam.
A hazatérés
furcsa.
Szinte semmi sem nézett ki úgy, amire
