73 évesen vettem hozzá a középiskolai szerelmemet, mert ez volt az utolsó kívánsága

hogy meg fog halni.

Ez volt az utolsó kívánsága.

“Igen,” suttogtam.

Könnyek teltek meg a szemében.

Nálam is ugyanez volt így.

“Igen, Thomas. Hozzád fogok menni.”

Megszorította a kezem.

“Nem fogod megbánni, Nancy. Ezt megígérem.”

Valahogy ahogy kimondta ezeket a szavakat, szokatlan volt.

Ez inkább egy gondosan megtervezett ígéretnek hangzott, mint egy megnyugtatásnak.

 

Akkoriban azt hittem, hogy így van

 

 

 

csak a házasságunkról beszélne.

Még nem vettem észre, hogy valami sokkal nagyobbat akar mondani.

Az esküvő három nappal később zajlott a kórházi szobájában.

Az egyik nővér tanúként